Aratás egykor

Hajdanán a kézzel végzett aratás számított az egyik legnagyobb paraszti munkának. A munkások a kaszát a vállukra csapva korán reggel elindultak a búzamezőre. Az egész napot kitöltő munkákban a felnőttek mellett részt vettek a gyerekek is, így korán megtanulhatták, hogy az apró búzaszemekből őrölt liszt az emberek mindennapi étrendjének legfontosabb alapanyaga.

A kenyérgabona betakarításához számos hiedelem és szokás kapcsolódott, amelyek gyakran vallásos szertartásokkal is összekapcsolódtak. Több helyen a munkát fohászkodással, imádsággal kezdték. Másutt a föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az aratáshoz kapcsolódó fennmaradt adatok alapján például nagy jelentőséget tulajdonítottak az első learatott búzaszálnak: ezt a baromfinak adták egészség- és termékenységvarázsló céllal.

A hagyomány megőrzésének és továbbadásának jelentős szerepe van, ezért Domonkosfán évről évre megszervezik az aratási munkák és szokások bemutatását. A falubeli Kalamár Zoltán bácsi az egykori aratáshoz és csépléshez kötődő emlékeiről mesélt.