
Márton-nap – amikor a must borrá változik

Szent Márton napja a termékeny ősz végét és a tél kezdetét jelzi. Ilyenkor a szüretek már véget értek, az őszi teendők is hamarosan befejeződnek, az emberek pedig kezdenek felkészülni a hideg téli napokra. Szlovéniában a borhoz és a borkultúrához kötődő legelterjedtebb szokás a november 11-i mártonozás.
A Márton-napi népszokásoknak a múltba messze következő gyökerei vannak. A nagylelkűségéről és jóságáról ismert Szent Márton 316-ban született a Római Birodalom Pannónia tartományában, és a római császár katonájaként szolgált. Szívjóságát azzal is bizonyította, hogy egy hideg téli estén odaadta köpenyét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Ekkor döntötte el, hogy Isten szolgálatába áll. Szent Mártonról szóló számos legenda egyike a püspökké avatásáról szól. A monda szerint szerénysége miatt visszautasította a megbízást, és az érte jövő küldöttek elől a ludak óljában bújt el, de a szárnyasok hangos gágogásukkal elárulták a rejtekhelyét. Ezt követően Mártont Tours-i püspökké szentelték.
Szlovénia egyes részeiben még mindig élnek az ünnephez kapcsolódó hagyományok. Ezekben a térségekben Szent Márton névnapjának megünneplése, amikor a must borrá változik, különös jelentőséggel bír. A néphagyomány szerint a mustot püspöknek, azaz Szent Mártonnak öltözött férfi szenteli meg. Néhol a hordóra egy almát helyeznek, amelyet különböző fűszernövényekkel, például szegfűszeggel és fahéjjal tűzdelik meg – ha az alma kiszárad, jó, ha elrohad pedig rossz termés várható. Számos vidéken még mindig úgy tartják, hogy ezen a napon libát illik enni, hiszen „aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik”.
A szlovén szőlőtermesztést és borkultúrát három borrégió képvisel kilenc szőlőtermő vidékkel, ahol a szőlő már az ókori római idők óta terem. Muravidéken járva számos rejtett kincsre bukkanhat, hiszen a környező lankákon kiváló minőségű szőlő terem. E szőlőtermő vidéket változatos domborzat jellemzi: a sík területek, amelyek nem haladják meg a 270 métert, és a meredekebb részek, amelyek néhol elérik a 400 méteres tengerszint feletti magasságot. A vidéken évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek, mivel a természeti adottságok és az éghajlat rendkívül alkalmasak szőlő- és bortermelésre. Ezt nemcsak az ízletes, zamatos borok, hanem a hangulatos borospincék, borozók és számos, a bortermeléssel kapcsolatos rendezvény is bizonyítja. Látogasson el valamely muravidéki borospincébe, és kényeztesse ízlelőbimbóit a legelterjedtebb borfajtákkal, mint például a furmint, a chardonnay, az olasz és a rajnai rizling, a tramini és a kékfrankos.
Irodalom:
https://www.ovinu.si/zemljevid
https://www.slovenia.info/sl/zgodbe/martinovanje-veselje-ob-novi-letini-vina