A húsvét és a húsvéti ünnepkör

A Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emléket állító 40 napos nagyböjt a húsvéti előkészület ideje, és hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, amelynek utolsó előtti hete a virághét, amely a virágvasárnappal zárul. Érdekesség, hogy a Muravidéken a hamvazószerdát követő csonkacsütörtökön, azaz zabálócsütörtökön még el lehetett fogyasztani a farsangi ételek maradékát. Böjt idején tilos volt lakodalmat, bált és egyéb zenés, hangos mulatságot tartani. A nagyböjt ideje alatt a katolikus hívők nem ettek húst, zsíros ételt. Ilyenkor az erjesztett korpából vagy aszalt gyümölcsből készült savanyúleves, az úgynevezett cibereleves, továbbá kenyér, hal vagy száraz növényi eledel került az asztalra.

A húsvét előtti vasárnap, a virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe. Igaz, hogy a barkaszentelés egyházi eredetű népszokás, de a szentelt barkát felhasználták rontások ellen, gyógyításra, mennydörgés vagy villámlás elhárítására is – a barkát avagy cicukát az eresz alá dugták, így óvva meg a házat.

A nagyhét jeles napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat. Nagycsütörtökön megszűnik a harangozás, és csak nagyszombaton szólalnak meg ismét. A hiedelem szerint a harangok ilyenkor Rómába mennek. Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor a jó termés reményében fiatal csalánt főztek. A következő napon, nagypénteken szigorú böjtöt tartottak mindenhol, nem raktak tüzet, kenyeret sem sütöttek. Ezen a napon fontos tisztító és betegséghárító szerep jutott a víznek. Nagyszombat beköszöntével, még az első harangszó előtt körülseperték a házat, így űzve el a boszorkányokat. Az e napon keletkezett hamut a gyümölcsösbe vitték, így óvva meg a termést.

Húsvétvasárnap a kereszténység legnagyobb ünnepe, Krisztus feltámadásának emléknapja. Más nagy ünnephez hasonlóan ehhez a naphoz is munkatilalom kapcsolódott. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, de a bort is a templomba vitték megszentelni. A nagyszombatról még az asztalon maradt megszentelt ételt a vasárnapi szentmise után tálalták fel. Általában a gazda adott mindenkinek a kosár tartalmából. A szentelt étel maradékait mágikus célokra használták: a megszentelt tojás héját elszórták a ház körül, hogy megvédje a házat a villámtól; a piros alma lehámozott héjára öntött vízben fürödtek meg a lányok, hogy az arcuk szép piros legyen; szentelt tormával kenték meg a gyerekek száját, hogy nyáron ne másszon a szájukba kígyó.

A húsvéthétfő jellegzetes szokásai közé tartozott a locsolkodás. A fiúk vízzel, kölnivel locsolták meg a lányokat, közben locsolóverseket mondtak. A jutalmuk hímes tojás volt. A Muravidék kétnyelvű területének gazdag néphagyományáról többek között az egyedi, méhviasszal és írókával megrajzolt, piros és fekete színnel megfestett húsvéti tojások árulkodnak. A festett tojást zsíros ruhával, szalonnahéjjal dörgölték át, hogy szép fényes legyen.

Forrás:

Halász Albert 1999: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendava: Studio Artis Kiadó – Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet.

Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997: Jeles napok, ünnepi szokások. Budimpešta: Planétás Kiadó.