A karácsonyfa-állítás hagyományáról

A karácsony a család, a szeretet és a béke ünnepe. A húsvét mellett a második legnagyobb, legjelentősebb keresztény ünnepnek számít. Nélkülözhetetlen eleme és jelképe a karácsonyfa. De honnan is ered a karácsonyfa-állítás hagyománya?

Az eddigi kutatások szerint a karácsonyfa-állítás protestáns, német eredetű szokás. A bécsi udvar közvetítésével először az arisztokrácia, majd a városi polgárság, a falusi értelmiség, végül a parasztság körében terjedt el. A karácsonyfa egykor gyümölccsel, süteménnyel, almával, dióval, gyertyákkal, színes papírokkal volt ékesítve.

A karácsonyfa-állítás szokásának előzménye a karácsonyi termőág volt, amely a termékenységet, örök életet, fejlődést, növekedést jelképezte. A termőágakat rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára vagy a szobasarokba függesztették.

A karácsonyfa általános elterjedése az 1920-as, 1930-as években kezdődött csak el, de ezzel párhuzamosan a szegényebbeknél tovább élt a korábbi termőág-készítés szokása. A karácsonyfa és a karácsonyi termőág állításának szokása tehát sokáig egymás mellett élt, és díszei is sokáig azonosak voltak. A karácsonyi termőágat papírlánccal, gyertyával, aranyozott dióval, piros almával, pattogatott kukoricával, mézeskaláccsal vagy otthon készített, papírba csomagolt, karamellás cukorral díszítették. A papírláncok a paradicsomi kígyót jelképezték, a dió és az alma a jó és a gonosz tudás fáját, a gyertyák pedig Jézus világosságát. A termőág alá szentképet tettek és Jézus képe mellé kis betlehemet is helyeztek.

A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításnál is újabb keletű. A kezdetekben néhol a gyerekeknek titokban egy marék szénára ünneplő kendőt terítettek, oda tettek diót, almát, mézeskalácsot vagy egy-egy ruhadarabot, hogy azt higgyék, hogy mindezt a Jézuska hozta. A karácsonyfát is titokban díszítették, mert ezt is a Jézuska hozza.

Ajándékot egykor a betlehemezők és a kántálók kaptak, legtöbbször ételt vagy pénzt. A kántálás fiatalok vagy idősebbek köszöntését jelentette, amikor a faluban végigvonulva a házban vagy az ablakok alatt karácsonyi verses köszöntőt mondtak vagy énekeltek. A betlehemezők pedig dramatikus játékot adtak elő, általában több szereplővel. Néhol bábokkal adták elő Jézus születésének történetét.

Forrás:

• Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997.
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis Kiadó. Lendva, 1999