Gergely napja és a Gergely-járás szokása

Gergely napja, március 12-e tavaszköszöntő nap, hiszen a Julianus-naptár szerint a tavaszi napéjegyenlőség időpontja volt. Mivel régen ekkor kezdődött az iskolaév tavaszi féléve, ezen a napon végezték a diákok verbuválását. A Gergely-járás az egész magyar nyelvterületen elterjedt egykoron, célja pedig az adománygyűjtés és az iskolába hívás volt.

A Muravidéken, Göntérházán az 1890-es évektől ismert ez a népszokás, ugyanis ekkor kezdődött az oktatás a faluban. A 6–8. osztályos fiúkból álló, 4–5 tagú csoport selyemszalaggal díszített kalappal indult útnak, közben egy 12 versszakból álló dalt énekeltek. A csoport legjobb hangú énekese vitte a fakardot, melyre egy darab paprikás, füstölt szalonnát tűztek. A legmegbízhatóbb fiúnál volt a pénztárca, az úgynevezett bugyelláris, abba tették a kapott pénzt. A legerősebb fiú vitte a karkosarat, amelybe az ajándéktojást rakták. A házaknál gyűjtött tojást a tanítónak vitték. Később, amikor a tanító már nem fogadta el az adományokat, a gyerekek a tojás egy részét eladták, csak annyit hagytak, amennyi az uzsonna elkészítéséhez kellett.

A fennmaradt források azt mutatják, hogy a muravidéki szlovénok körében is elterjedt volt ez a szokás. Érdekességnek számít, hogy a szlovén településeken úgy tartották, hogy ezen a napon házasodnak a madarak – ez jellemzőbb volt erre a napra, mint Bálint napjára, mára azonban nagyrészt mindenütt szerepet cserélt a két nap.

Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. A magyar nyelvterületen jól ismert a szólás: „Megrázza még szakállát Gergely” vagy „Megrázta szakállát Gergely”, azaz előfordul, hogy ezen a napon havazik. Bizonyos településeken Gergely hetében vetették a krumplit. Sokfelé alkalmasnak tartották e napot a búza, a rozs, a hüvelyesek és a palántának való mag földbe tételére.