Luca napja

December 13-án ünnepeljük Luca napját. Luca Kr. u. 283–304 körül, a keresztényüldözés idején élt a szicíliai Szirakúzában. Az életéről több különböző legenda szól. Az egyik szerint már gyermekkorában megfogadta, hogy nem megy férjhez. Vőlegényét elutasította, aki ezért bosszúból feljelentette mint keresztényt. Így Luca a hitéért vértanúhalált halt.

Luca neve a latin lux, azaz fény szóból származik. Gergely pápa naptárreformja előtt az esztendő legrövidebb, s egyben a téli napforduló kezdőnapja volt: „Szent Lucának híres napja a napot rövidre szabja.” Ezért ehhez a naphoz számtalan hiedelem, jóslás és munkatilalom kapcsolódik. A magyar néphitben Luca alakja kettős, egyrészt a legendabeli Szent Lucával kapcsolatos, másrészt egy boszorkányszerű, rontó nőalakkal. Ez utóbbi kísértetszerű jelenség, aki ezen a napon az emberek, állatok kárát okozhatja.

Luca napján a boszorkányok rontása ellen kellett védekezni, ezek felismerésére készült a közismert lucaszék. Luca napjától karácsonyig kellett elkészíteni, innen ered a közmondás: Lassan készül, mint a lucaszéke. A lucaszék meghatározott számú és fajtájú fából készült. Szöget nem szabadott beleverni, az ékeket bükkfából faragták. Készítője a karácsonyi éjféli misére vitte el, s ráállva felismerhette a boszorkányokat. A lucaszéket utána nyomban el kellett égetni.

Házasságjóslás is kapcsolódott Luca napjához. Cédulákra férfineveket írtak, s ezeket gombócokba helyezték. Úgy tartották, amelyik gombócba rejtett név először emelkedett a forró víz tetejére, olyan nevű lesz a férjük.

A Luca-napi időjóslatok egyike, hogy búzaszemeket vetnek el a tűzhely közelébe, s ha karácsonyra kizöldülnek, akkor a következő évben jó termés várható. További időjóslat a hagymakalendárium, mely szerint a hagymát lefejtették 12 részre, amelyek az év egy-egy hónapjának feleltek meg. A hagymarészeket megsózták, és amelyik benedvesedett, az a hónap esősnek ígérkezett.

A Luca-napi hiedelmek többsége a tyúkokkal kapcsolatos termékenységvarázslással függ össze. Ennek vidékről vidékre más változata ismert, ezek egyike a Luca-napi kotyolás, amikor a gyermekek köszönteni jártak, termékenységvarázsló énekeket szavalva sok jót kívántak a háziaknak. Mindenhol tilos volt a varrás, a fonás, mert úgy tartották, hogy ezzel bevarrják a tyúkok fenekét, és azok nem tudnak tojást tojni. A mosás és a kenyérsütés is a tiltott munkák közé tartozott. Tilos volt a kölcsönadás is, mert akkor nem marad meg a szerencse a háznál.

Források:

• Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997.
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis Kiadó. Lendva, 1999.