Szent Miklós napja

Szent Miklós püspökről a katolikus egyház december 6-án emlékezik meg. A hagyomány szerint Miklós a 3. században egy gazdag kereskedőcsaládban született a kisázsiai Patarában. Szüleit pestisjárványban veszítette el. Az örökségét szétosztotta a szegények között. 300 körül választották püspökké Myra városában, s valószínűleg itt is hunyt el december 6-án. Maradványait a 11. század elején az itáliai Bariba vitték. Élete legendákból ismert. Emlékét helynevek, templomok, személy- és családnevek őrzik. A pékek, molnárok, halászok, diákok, gyerekek védőszentje.

A püspök legendája a különböző népek ajkán más és más változatban él, ennek megfelelően a neve is hol Szent Miklós, Mikulás, Nikolaus, az Amerikában ismert Santa Claus pedig a holland Sinterklaas torzult változata. A Mikulás megnevezést a múlt század végén vette át a szlovák nyelvből a köznyelv, vele együtt az őt kísérő krampusz, ördögszerű figura nevét is, mely feltehetően bajor–osztrák eredetű. A Télapó elnevezés a második világháború után szovjet–orosz hatásra terjedt el Közép- és Kelet-Európában: az orosz hagyomány szerint Gyed Moroz (Fagy apó) hozza a fenyőfát az ajándékokkal, aki a valláshoz kötött Mikulás és Jézuska helyettesítésére szolgált.

Mikulás napján a legfontosabb élő szokás a gyermekek megajándékozása. Ennek két formája van: ismerjük az éjjel titokban ajándékozó Mikulást és a mikulásjárást, illetve a megszemélyesített alakoskodó Mikulást. A titokban ajándékozó Mikulás ahhoz a legendához kapcsolódik, mely szerint Miklós szülővárosában három szép lány élt, akiket szegény apjuk hozomány nélkül nem tudott férjhez adni. Miklós ezért éjszaka egy zacskó aranyat (más adat szerint aranygolyót) dobott be hozzájuk. Így tett három éjszakáig, míg az apa ki nem leste, s így kitudódott a jótette. Miklósnak köszönhetően mind a három lány férjhez mehetett. A legenda szerint az egyik aranygolyó a tűzhely mellett melegített papucsba gurult. Feltehetően innen ered a zokniba, cipőbe helyezett ajándékozási szokás.

A mikulásjárás főleg a dunántúli és a magyar nyelvterület északi részén volt ismert. Eredetileg középkori diákhagyomány volt. A németországi kolostori iskolákban a gyerekek évente egyszer az egyik társukat kinevezték apátnak vagy püspöknek, aki egy napig uralkodott az iskolában. Először december 28-án, aprószentek napján rendezték meg e szokást, a 13. században pedig Miklós napjára helyezték át, így terjedt el az ajándékot osztogató Miklós püspök alakja. A püspöknek öltözött Mikulás kísérettel járta azokat a házakat, ahol gyerekek laktak, és kikérdezte, megimádkoztatta őket. Ha jók voltak, ajándékot kaptak, ha rosszak voltak, virgácsot.

Forrás:

• Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997.
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis Kiadó. Lendva, 1999.
• https://cultura.hu/aktualis/szent-miklos-napja/
• https://www.arcanum.com/