Gyertyaszentelő Boldogasszony

Február másodikán a római katolikus egyház Szűz Mária tisztulására emlékezik. E napot gyertyaszentelőnek nevezik, mert Mária a Jézus születése utáni negyvenedik napon a főtemplomba ment, hogy tisztulását égő gyertya mellett ülje meg. A zsidó szokás szerint annak az anyának, aki fiúgyermeket szült, a negyvenedik napon templomba kellett mennie és áldozatot kellett bemutatnia, hogy megtisztuljon.

A gyertya megszentelésének elterjedése Európában a 12. századra tehető. Krisztus jelképeként a szent gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. Szlovénia-szerte is szokás a gyertyaszentelés. A gyertyák formája, színe, készítési módja a felhasználástól, az alkalomtól függött. A szentelt gyertyát az év folyamán számos eseményen használták fel: keresztelésig az újszülött mellett világított, a súlyos betegek mellett is égették. Szentelt gyertyát égettek a halottak mellett, valamint minden nagyobb ünnepkor, így húsvétkor és karácsonykor is. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani.

A gyertyával jósoltak is. A Lendva-vidéken a megszentelt gyertyával köröztek a különböző testrészek körül, és akinek eközben a gyertya lángja lehajolt, úgy tartották, nemsokára meghal.

A gyertyaszentelő napjához számos időjárás- és termésjósló hiedelem is kapcsolódik. Az egész magyar nyelvterületen ismert a medvés jóslás. Ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy a barlangjába, mert hosszú lesz a tél, ha viszont nem süt a nap, akkor kint marad, mert meleg idő várható. Általában úgy vélik, hogy ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik.

Termésjósló hiedelem volt, hogy ha ezen a napon délelőtt süt ki a nap, akkor a korai kukorica lesz a jó, ha délután, akkor a későn érő. Ha viszont egész nap süt, akkor jó termés várható.

Aki háromkirályok napján még nem bontotta le a karácsonyfáját, az ezen a napon megteheti.

Forrás:

• Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997.
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis Kiadó. Lendva, 1999