Háromkirályok napja

A háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör lezárását és a farsangi időszak kezdetét jelzi. Január 6-a az egyházi naptárban az epifánia ünnepe, amely görög nyelven megjelenést, kinyilvánítást jelent. Vízkereszt ünnepe Jézus isteni mivoltának három nagy kinyilvánítását foglalja magába: az első a napkeleti bölcsek, azaz a háromkirályok eljövetele, akik kifejezték hódolatukat Jézus születésekor Betlehemben, a második Jézus megkeresztelése Szent János által a Jordán vizében, valamint első csodatételében is kinyilvánul isteni mivolta a kánai menyegzőn, ahol a vizet borrá változtatta.

Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban hagyományosan vizet szentelnek, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak, és ebből a hívek is vihettek haza. A szenteltvizet az élet szinte minden terén felhasználták. Még a megszentelés napján beszentelték vele az állatokat, de a háziak ittak is belőle, valamint a kútba is öntöttek belőle. Egy részét megőrizték egész évben, ezzel szentelték meg a gyermekágyas asszony ágyát és az esküvőre induló jegyeseket. Betegségek ellen is használták, például keresztet rajzoltak vele a beteg gyerek fejére. Ezt használták temetéskor is.

A 16. századtól kezdve az ünnep részévé vált a csillagozás vagy háromkirályjárás, amely a napkeleti bölcsek betlehemi látogatását elevenítette fel. A gyerekek hármasával cifra ruhákat öltöttek, királynak öltöztek. Fejükre papírból készített csúcsos süveget (koronát) tettek, legfőbb kellékük pedig a csillag volt, amely a három királynak mutatta az utat Betlehembe. Ehhez a szokáshoz kapcsolódik a házszentelés vagy lakásszentelés hagyománya, amikor a lakásokat megszentelik szenteltvízzel. A házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) kezdőbetűjét vésték fel az évszámmal együtt, például: 20 + G + M + B + 23. A G+M+B feliratnak a német nyelvterületen a C, M, B felelt meg (Caspar, Michael, Balthasar), amiből azt is ki lehetett olvasni, hogy Christus mansionem benedicat, azaz „Krisztus, áldd meg e házat”. Úgy gondolták, ez a felirat megvédi a házat minden rossztól.

A vízkereszt ünnepéhez számos népszokás kötődött, de ezek közül a falvakban megőrzött háromkirályjárás mellett már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.

Forrás:

• Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997.
• Halász Albert: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Studio Artis Kiadó. Lendva, 1999