A mézeskalácsról, annak létrejöttéről és mámorító illatáról

Karácsonykor mi sem szebb, mint a szeretteinkkel töltött pillanatok, az, hogy a lakást bejárja a fenyő, a fahéj, a narancs és a szegfűszeg mámorító illata. A karácsonyi előkészületekhez szorosan hozzátartozik a mézeskalács-készítés is, amelynek a konyhát betöltő illata egykönnyen visszarepít bennünket gyermekkorunkba.

A középkorban valószínűleg az édességkészítés egyik igen megbecsült ága lehetett a mézeskalácssütés. Ezen tevékenység önállóan először egy 11. századi nürnbergi feljegyzésben jelent meg. Az említett németországi terület egyedülálló földrajzi adottságokkal rendelkezett a méhtenyésztésre való tekintettel, ezért itt alakultak meg az első mézeskalácsos céhek is. A későbbiekben az Európát meghódító sütemény mind a mai napig megmaradt a köztudatban. A mézeskalácsnak ma már számtalan receptje létezik, azonban fő összetevői a liszt, a porcukor, a méz és a tojás.

A Muravidéken is ismert mézeskalács elkészítése a következőképpen történik… A tészta hozzávalóit összekeverjük, jól átgyúrjuk, majd hűvös helyen pihentetjük. Másnap a tésztát kilapítjuk, tésztaszaggatóval kivágjuk a kívánt formákat, majd kisütjük. Amikor a mézeskalács teljesen kihűl, piros ételfestékkel lekenjük, száradni hagyjuk. Tojásfehérjéből, porcukorból és citromléből elkészítjük a cukormázat, ezt nejlonzacskóba töltjük, sarkát levágjuk, majd ízlés szerint kidíszítjük.