Muravidéki farsangi népszokások
A katolikus egyházi kalendárium szerint vízkereszt és hamvazószerda közé esik a farsang ünnepe, melyhez számtalan népi hagyomány kapcsolódik.
A farsang mindig a tavaszvárás örömünnepe volt, ekkor nagy evésekkel, ivásokkal igyekeztek hasonló bőségre késztetni az ébredező természetet. Eleve egy ősi hiedelem hívta életre a hozzá kapcsolódó zajos mulatságokat. Az emberek úgy tartották, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, a gonosz szellemek életre kelnek, ezért vigalommal, alakoskodással akarták elűzni őket. Ezt az időszakot egyebek mellett lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások is jellemezték.
A szokások és hiedelmek többsége alapján farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd jelenti az igazi farsangi napokat. Egykoron a szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartó időszakot nevezték farsang farkának, a hét hátralévő részének csonkahét volt a neve. A húshagyót néhol sonkahagyónak is mondták, míg a hamvazószerdát vidékenként böjtfőnek vagy böjtfakadónak nevezték. A csütörtöknek pedig csonka, zabáló, torkos volt a neve, mert akkor felfüggesztették a böjtöt azért, hogy a farsangi maradék elfogyjon.
Tudtad?
„Ha húshagyókedden a gazda hajnal előtt hajdinagánicát vagy fánkot evett a gyümölcsösben, akkor kiirtotta az ürgéket. Közben azt kellett mondania, hogy a vakondokot megrövidíti egy fejjel, vagy azt, hogy vakondokot eszik.” (Halász 1999: 128).
„A farsangi időszak alatt tilos volt a szövés-fonás, a muravidéki szlovének már a barna pénteken (a farsangvasárnap előtti pénteken) és a forgó szerdán (a farsangvasárnap előtti szerda) abbahagyták, hogy a békák föl ne falják a lent.” (Halász 1991: 128–129).
„Férjjósló nap is a farsang napja. Hogy a lányok megtudják, melyikük megy elsőnek férjhez, a mosósulyokra mindegyikük egy töpörtyűt tett, és odahívták a macskát. Amelyik lány töpörtyűjét először ette meg, az ment legelőször férjhez.” (Halász 1991: 129).
Ha szeretnél többet megtudni a muravidéki farsangi népszokásokról, akkor nézd meg az alábbi videót, amelyben Kepéné dr. Bihar Mária néprajzkutató mesél az időszak jellemzőiről.
Forrás:
- Halász Albert 1999: Jeles napok, népi ünnepek a Muravidéken. Lendva: Studio Artis Kiadó – Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet.
- Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika 1997: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest: Planétás Kiadó.
