Megérett a szőlő, itt a szüret ideje!

Egykor a szüret igazi ünnepnek számított, az egész éves munka gyümölcsének, a szépen beérett szőlőfürtöknek a betakarítása nagy esemény volt. A szüret nem csupán mezőgazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos munkálatnak számított, hiszen ekkor összegyűlt a rokonság, a falu apraja-nagyja, hogy mindenki kivegye a részét az egésznapos munkából.

A férfiak már a szüret előtti napokban kimosták a hordókat, a kádakat, előkészítették a ponyvákat, a puttonyokat, a vödröket. A háziasszonyok sütöttek, főztek a nagy napra. Ilyenkor elmaradhatatlan volt a pogácsa, a pálinka, a gulyás, a bor…

A hagyományok szerint a nők szedték a szőlőt, a férfiak pedig puttonyba gyűjtötték a termést, miközben énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak. Minden puttonyos kezében volt egy frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak. Az összegyűjtött szőlőt a pincéhez vitték, ahol megkezdődött a gyümölcs feldolgozása: darálás, taposás, préselés... A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta és folytatódott a mulatozás.

A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények szőlőkoronát készítettek számára.