Szúnyogh Sándor

Szúnyogh Sándor költő, újságíró, szerkesztő, tanító, fordító, a kultúra mindenese 1942. március 3-án született Alsólakosban. Szülőfalujában járta ki az általános iskolát, 1963-ban pedig elvégezte a muraszombati tanárképzőt. Tanári oklevelet Szombathelyen szerzett. Munkássága igen széleskörű volt, hiszen tanárként dolgozott a domonkosfai átalános iskolában, majd 1970-ben a Népújság hetilap munkatársa lett. 1992-től haláláig a Magyar Műsorok Stúdiójának igazgatója volt.

Költőként a 60-as évek környéként vált ismertté. A szlovéniai magyar irodalom kiemelkedő alakja lett, gazdag örökséget hagyva maga után. Alkotásai ötvözik a hagyományos mondanivalót, az avantgárd felőli megközelítést, a modern formatervezést. Korai halála (1998. január 10-én hunyt el Lendván) meggátolta abban, hogy a gyakran öniróniával és gúnnyal ábrázolt témákat egy hosszabb terjedelmű poémában ölelje fel.

A muravidéki magyar irodalom kibontakozásának megalapozójáról nevezték el a Szúnyogh Sándor Ifjúsági Irodalmi Pályázatot is, melyen évről évre tollat ragadnak és megméretkeznek az ifjú alkotók, hogy elnyerjék a Szúnyogh Sándor-díjat.

Néhány műve:

  • Halicanumi üzenet. Pomurska založba, Muraszombat, 1975;
  • Halicanumi rapszódia. Forum, Újvidék, 1991;
  • Muravidéki kincsesláda. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 1997;
  • Üdvözlet Alsólendváról. Lendva Község, Lendva, 1997.
  • Visszajövök. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2007;

Irodalomjegyzék, kép forrása: