Bakos Mihály
Bakos Mihály evangélikus lelkész, tanító, író és fordító 1742-ben született Salban. Szüleinek neve Bakos Ferenc és Éva, született Ábrahám. Az általános iskolát Domonkosfán látogatta, ahol elmélyítette a magyar nyelvtudását.
Tanulmányait Nemescsón folytatta, ahol felfigyelt rá Küzmič Štefan, a helyi evangélikus iskola tanára. Bakos nála fejezte be az úgynevezett latin iskolát, majd a soproni evangélikus líceumba iratkozott be. A pozsonyi evangélikus líceumban folytatott tanulmányai befejezése után négy évig az ottani Jeszenák-kollégiumban dolgozott felügyelőként. Később visszatért Nemescsóba, ahol 1779 végéig maradt. Ezt követően Surdra került, ahol harmadik szlovén prédikátorként követte Küzmič nyomdokait. Rövid időre átadta hivatalát Horváth Mihály evangélikus lelkésznek, és egy éven át Tótkeresztúronn (Križevci) tevékenykedett, majd különös (ismeretlen) okok miatt visszatért Surdra. 1803-ban bekövetkezett haláláig Küzmič Štefan példáját követve a fogyatkozó szlovén nemzetiségű lakosság körében és a másutt élő szlovénokért tevékenykedett.
Művei közül főleg az 1789-ben megjelent Nouvi Graduval című énekeskönyve emelkedik ki, amely Bakos azon törekvéseinek alapkövét jelenti, hogy a muravidéki evangélikus templomokban megszilárduljon és tökéletesedjen az egyházi éneklés. Az énekeskönyvvel ezenkívül megőrizte az egyházi énekhagyomány jelentős részét. 1791 készítette el a Krszcsánszke peszmene knige (Keresztény énekeskönyv) című, muravidéki nyelvjárásban (vend nyelven) íródott énekeskönyvét, amelynek második kiadását 1823-ban Barla Mihály, majd a harmadikat 1848-ban Kardos János szerkesztette. Emellett Bakos megszerkesztette az imákkal, négy énekkel és egy latin–szlovén szójegyzékkel gazdagított Szlovenszki Abecedár-t is, amivel hozzájárult a muravidéki nyelv szabványosításához.
Irodalom:
