Halász Dániel

Halász Dániel 1908. június 24-én született a szlovén Črenšovci nevű faluban. Édesanyja szlovén, édesapja magyar családból származott. A helybeli általános iskola után a Muraszombati gimnázium diákja lett, azonban a magasabb osztályok beszüntetése miatt Ljubljanában kellett érettségiznie.

1928-ban Mariborban lépett be a papi szemináriumba, majd néhány év elteltével, pontosabban 1933-ban, pappá szentelték. Fél évig Ljutomerben működött káplánként, majd Alsólendvára, végül Velika Polanara került. Jószívűségének és közvetlenségének köszönhetően minden generációval megtalálta a közös hangot. Annak ellenére, hogy Halász szlovén származású volt, igyekezett, hogy a magyar híveknek anyanyelvükön hirdesse az igét – ennek érdekében Szombathelyen csiszolta magyar nyelvtudását.

1941 októberében a magyar hatóságok Cámplin Ivánnal és Jerič Mihállyal együtt bebörtönözték, mivel nem jelentették fel a plébánia területén működő kommunistákat. Halászt bántották az ellene felhozott vádak, hiszen úgy gondolta, hogy paphoz méltatlan más emberek feljelentgetése. Kilenc hónap elteltével ideiglenesen megszakították büntetését, így végre visszatérhetett híveihez. Vallási tevékenysége és teljeskörű odaadása szemet szúrt a helyi kommunistáknak, így a partizánok 1945-ös ülésén el is hangzott Halász megölésének szándéka.

Azon év márciusában lelkipásztori útra ment Lendvára, viszont haza már sosem ért… Velika Polana felé kerékpározva, Hotizánál egyenruhások állították meg, a közeli folyóhoz hurcolták, lelőtték. A holttestet három nappal később Kótnál találta meg a helyi molnár. A szeretett és nagyra becsült papot óriási tömeg kísérte utolsó útjára. Emlékére Kótban kialakították a Halász Dániel-emlékparkot, amelyet a hotizai keresztút egészít ki – a 14 stáció a falutól a Mura egykori medréig sorakozik egy gyalogösvény mellett.

Irodalomjegyzék: