Hadrovics László

Hadrovics László magyar állami díjas nyelvész, szlavista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 1910 júniusában született Alsólendván. Édesapja, Hadrovics Elek körjegyző volt Lendván, édesanyja horvát gyökerekkel rendelkezett.

Hadrovics az általános iskolát Lendván végezte. A család az első világháborút követően egy ideig Lentiben, majd Keszthelyen élt. Az ifjú Hadrovics a középiskolai tanulmányait Kőszegen kezdte, majd Keszthelyen járt gimnáziumba. Ezt követően a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt, ahol magyar, latin és német szakra iratkozott be. Egyetemi évei során elhagyta a német nyelvet, helyette szlavisztikát és horvát irodalomtörténetet hallgatott. Emellett magánúton tanulta az orosz nyelvet is. 1934-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett – disszertációját a Muraköz helyneveiről írta.

Gazdag pályafutása során egyebek mellett a budapesti Egyetemi Könyvtárban, a Magyar Történettudományi Intézetben és a Kelet-Európai Tudományos Intézetben is dolgozott. Továbbá előadóként, magán- és egyetemi tanárként, docensként és tanszékvezetőként is tevékenykedett. Hadrovics elsősorban a délszláv és magyar nyelvi, valamint művelődéstörténeti kapcsolatokkal foglalkozott. 1966 és 1985 között a Studia Slavica című folyóirat szerkesztője volt. Tudományos eredményeit külföldön is elismerték.

Élete utolsó évében feleségével a solymári idősek otthonában élt, ott érte a halál 1997. május 12-én.

Lendván a Kranjec utcában a mai napig áll szülőháza, melynek falára 2001. szeptember 22-én emléktábla is került.

Irodalomjegyzék, kép forrása:

Lendvai Kepe Zoltán 2014. Lyndvamuseum 8. Znameniti Lendavčani – Nevezetes lendvaiak I. Lendva: Lendvai Galéria és Múzeum.

https://www.obrazislovenskihpokrajin.si/hu/oseba/hadrovics-laszlo/